Pénteken elhoztam a szerelőtől a Suzukit, aki a keresztségben a Hiro nevet kapta. (A feleségemmel egyébként minden járműnek nevet adunk). Nem volt vele semmi gond, csak fékbetétet kellett cserélni rajta, meg miután több mint hatvanezer km van benne és a blokknak is volt egy kis hangja, ezért a vezérműláncot is lecseréltettem. Most szuper.
Apámékkal megbeszéltük, hogy szombaton elmegyünk egyet gurulni, ha már olyan jó időt mondanak, viszont közben Feri bejelentkezett, hogy hozza a Simsont.
Ugyanis, kedves szüleimnek már megint elgurult a gyógyszere. Miután meghallották, hogy Feri, aki egyébként Tatabányai lakos, tud egy eladó Simson Schwalbét aminek a futástelejesítménye kb. 100 km, kitalálták, hogy kell, hogy legyen mivel közértbe járni, mert unják a hercehurcát amivel az jár, hogy anyám kiáll a kertből a kocsival.
A terv a következő volt, odamegyek anyámékhoz tízre, addigra megérkeznek Feriék, lepakoljuk a Simsont, örülünk, kipróbáljuk, elkísérjük Feriéket egy darabon hazafelé, megebédeltetjük őket útközben, motorozunk még egy kicsit, aztán kettő, három felé hazaérek.
Mint nagyjából minden terv ez is dugába dőlt, ugyanis nagyjából délre érkezett meg a Simo.
Megérkeztem tízre, beszélgettünk, befújtam a láncot, apám kipróbálta Hirot, amely valamilyen oknál fogva tavaly kimaradt. Besokkolt, hogy leszedi a szél, ugyanis neki egy 1100-as Yamaha Dragstar-ja van szélvédő méretű plexivel J
Feriék megérkeztek délre az ajándék Ladával, az utánfutón a Simson, ami így megdöntötte saját sebességi rekordját.
Azt hiszem az ajándék Lada kifejezés kis magyarázatot kíván.
Feriről tudni kell néhány dolgot. Kéthengeres Pannónia guru (fogalmam sincs, hány darab van most neki), simán tudna nyitni egy kis múzeumot, rengeteg érdekessége van, többek között egy kéthengeres blokk ami még sose volt motorban, szóval bespájzolt mindennel, neki még a apokalipszis után is lesz alkatrész utánpótlása hőn szeretett kéthengereseihez.
Emellett Lada guru is. Rendelkezik egy zöld példánnyal, ami épp egy hónapja töltötte be a harmincat, még újonnan vette, nagy becsben tartotta, úgyhogy most olyan állapotban van, mintha most hozták volna ki a Merkúr telepről. Amikor három éve először megláttam, megkérdeztem mikor lett újra fényezve, mondta, hogy 1980-ban a gyártási folyamat során J Egyébként, én csak etalon Ladának hívom, ha valamit nem tudsz, hogy nézett ki gyárilag, nézd meg ezen. Tavaly ez volt az esküvői limónk, amit ezúton is köszönünk Feri. Nagy megtiszteltetés volt, mert aznap délelőtt esett az eső J és abban az évben ez volt az autó egyetlen útja.
A fiának van egy szintén zöld, amit vázig szétszedtek, felújítottak, kapott szép alufelniket és sportkormányt. Arra például simán elcserélném a Golfot (bocsi Piros).
Szóval miután Feri ennyire szereti a Ladákat (és a sört), az egyik barátja neki adta ajándékba az övét, ami 79-es, első tulajos, végig a Feri szervízelte és nagyon jól áll neki a távolság J
Tehát megjött a Schwalbe, leszedtük az utánfutóról, elsőre beindult, apám felpattant ment vele vagy száz métert, visszajött, én mentem vele vagy háromszázat. Szuper, 1985-ös (azt se tudtuk, hogy akkor még gyártották), az S51-es blokkja van benne gyárilag, rálehelsz a berúgókarra beindul, mindene működik, félelmetes 38 km/h-s végsebességgel rendelkezik, ami azért jó, mert olyanok a fékei, mintha a talpaddal próbálnád meg megállítani.
Beálltunk a kertbe, így az ingatlan területén elhelyezkedő motorok száma kilencre növekedett. Ugye ott van Bömbike a Dragstar, Franci az én Pannóniám, Ferenc az apámé, még kettő kosárban (mindegyik TLF), két Danuvia egyben amiből az egyik működik, egy kosárban (ezt a feleségem szerezte ingyen), meg Simo.
Ezután még örömködtünk kicsit, elmentünk ebédelni, elkísértük Feriéket az egyes útig, majd hazamentünk.
Motorozni nem sikerült sokat, kettő helyett fél ötre értem haza, de azért jól sikerült a nap.
Életemben először Simsont vezettem!
