Az egész úgy kezdődött, hogy az akkori cégnél, ahol dolgoztam egyre nehezebben fértem hozzá a kulcsos autóhoz, és egyébként is szerettem volna már saját autót.
Az autó keresés egyetlen szempontja az volt, hogy menjen. Nem azért, mert gyorsulási versenyekre akartam járni, egyszerűen nem szeretem azokat, amikkel lendületből kell autózni.
Szerintem biztonságosabb egy olyan kocsi, amivel lehet a nélkül előzni, hogy visszakapcsolnák kettőt, és üveghangig forgatnám.
Mikor elkezdtem nézelődni, eszembe se jutott a kettes Golf, sose szerettem őket, nem tetszettek és mindig is hülyegyerek autónak tartottam őket.
A keresés folyamat a következő volt:
Volt régebben egy D Kadettünk, imádtam, a kis 75 lovas egyhármas motorjával ment, mint akit kergetnek. Mikor még megvolt már akkor rátaláltam az Opel Kadett GTE-re.
Évekig erre csorgott a nyálam, hogy mehet ez az 1.8-as, 110 lóerős motorjával, ha a 75 lovas így vitte?
Elkezdtem keresgetni az eladókat, miután eleve nem gyártottak belőle túl sokat és az Opel akkor is hadilábon állt a rozsdával, nem maradt belőle sok.
Összesen kettő eladót találtam belőle akkor. Az első iszonyat egy csótány volt szegény, széjjelszakadt belső, pattogzott róla a lakk. Azért kipróbáltam. Fék semmi, viszont a motor…
Pöccre indult, semmi furcsa hang, nem csörgött, nem zörgött és úgy húzott, hogy összeszartam magam, főleg, mert fék nem volt rajta.
A srác, aki árulta valami horror összeget kért érte (azt hiszem kb., 250-et, 2003-ban), szerintem a kutya se akarta megvenni, ezért megkérdezte tőlem, mennyiért vinném el. Elkeseredett mikor mondtam, hogy maximum ingyen.
A másik kereskedésben volt, képen egész jól nézett ki, nem látszódott rajta nagyobb rozsdafolt, megvolt nagyjából minden kívül-belül. Elmentem megnézni, nem kellett volna. Valószínűleg a kereskedő átfújatta mikor hozzákerült az autó, hogy leplezze a rozsdát. A festék mindenhonnan pergett róla, de tényleg, a küszöb, a sárvédők, még tűzfalról is a motortérben, nem tudom mi tartotta össze. Viszont a motor pöccre indult, sehol egy gyanús hang J
Ezek után letettem róla, hogy Opel Kadett GTE-m lesz, hacsak nem akarok egy komplett kasztni cserével kezdeni.
Ezek után áttértem az Ascona GT-re, ugyanaz a motor, mint a Kadettben, kicsit nagyobb kasztnival, és mint kiderült ugyanazokkal a szörnyű állapotokkal.
Jött a Honda CRX, két lehetőség volt, vagy annyiba került, amire már nem volt pénzem, vagy olyan állapotban, hogy élőben már meg sem akartam nézni.
Végül ugyanígy jártam a Peugeot 205 GTI-kel és a kétliteres Mitsubishi Galantokkal.
Három dolgot elfelejtettem. Egy hitelből, nem veszek autót, kettő akkor négyszázezer kemény magyar forintom volt az autó vételre, átírásra, első szervizre, három úgy terveztem, hogy ha találok valamit, használom egy-két évig, aztán lecserélem, valami fiatalabbra. (Az ebben a postban szereplő járművek mind közelítenek a nagykorúság felé, ha már nem azok)
Már elkezdtem azon gondolkodni, hogy veszek egy kerek lámpás Ladát egy zacskó szottyiért és fél év alatt megcsinálom, megcsináltatom, szépre, jóra, gyorsabbra, mint a gyári.
Aztán valahogy bekúszott a tudatomba a kettes GTI. Egész normális árakon voltak, egész normálisan kinéző képekkel.
Elmentem megnézni hármat.
Az elsőt sajnos sötétben. Fogalmam sincs, hogy nézett ki kívülről, belül egész normális, szépen járó motorral. Nem próbáltam ki, csak beszélgettem a tulajjal, annyira nem tetszett, iszonyat hangos sport kipufogó, ami még csúnya is volt, földig ültetett futómű, 16 szelepes motor, amitől kicsit ódzkodtam. Oké, hogy 139 paci, de ahogy utána jártam elég sokat eszik és több vele a probléma, mint a nyolcszelepessel.
A másik kettő Pest közelében volt, nagyjából egy irányba. Megkértem édesapámat, hogy hétvégén vigyen el megnézni. Úgy indultam el vele szombaton, hogy ma kocsit veszek, ha törik, ha szakad. (Na így nem szabad autót vásárolni!!!!)
Az aznapi első egy kereskedésben állt, élőben annyira hervadt volt szegény, hogy be se mentünk kerítésen belülre.
A második egy magánháznál volt, fehér, a képen csodásan nézett ki. Odaérünk, hívom az eladót, kijön egy tizennyolc éves srác (már akkor éreztem, hogy ezt se fogom megvenni). Kocsi a garázsban. Nézem, elkeseredem kicsit, csak a fehér autók tudnak ilyet produkálni. Körbe mindenhol az a típusú rozsdafolt, ami mosás után jelenik meg, ahogy szépen megszárad a rozsdás víz. Gondoltam magamban, hogyha minden más rendben van, megnézetem a karosszériás ismerőssel (egy igazi mester egyébként), hátha még menthető.
Kérem a srácot indítsa be. Iszonyat varrógép hang, a képzeletbeli listára felkerült egy szelepállítás. Mondom, hadd menjek vele egy kört. Elindulunk. Magamba zuhanok, miközben a srác meséli, hogy érettségi ajándéknak kapta az autót és milyen jó és szép. A probléma csak annyi volt, hogy kb. úgy ment, mintha egy ezres motor lenne benne és a két hátsó kerékcsapágy úgy búgott, hogy azt hittem kiugrok az autóból.
Szóval ezt se vettem meg.
Mentünk hazafelé, elkezdtem hívogatni a srácot, aki a 16 szelepest árulta, amit sötétben láttam, hátha világosban jobba tetszik.
Nem vette fel.
Na ma se lesz autóm.
Hazaérünk, kész vagyok, nekem kocsi kell! Ma!
Apám mondja, nézzünk még a neten, hátha van valami, ha már itt van. Gondoltam veszett fejsze nyele, az adott kritériumoknak nincs más megfelelő Golf.
Ekkor hirtelen megláttam őt, a végzetemet (ezt még akkor nem tudtam). Piros volt, jól nézett ki és mint kiderült tőlem kb. három utcára volt éppen.
Megbeszéltem a fickóval egy gyors találkát. Élőben is jól nézett ki, rozsda csak egy kicsi az egyik küszöbön, motor erős, fék nagyjából van, enyhén kopog a jobb első futómű. Egészében még mindig ez volt a legjobb, amit láttam, kipróbáltam.
Kiderült, hogy a tulaj aznap reggel vitte le az árát, mert nem akart elmenni az autó, ezért nem láttam addig. Nyolc éve volt nála, motorversenyző volt, látszott rajta, hogy valamit ért a kocsikhoz, ezt mindenképp pozitívumnak vettem (nem kellett volna, de ezt majd később).
Megalkudtunk, megvettem, majdnem sírt mikor elvittem.
Ugye írtam, hogy nem terveztem hosszú távra a kocsit.
Most van meg négy éve, és rengeteget szoptam vele :)
