Elsőnek leszögezném, hogy ez a kedvenc autóm, a sok száz közül.

 

A történet egy Caroll Shelby nevezetű emberrel kezdődött. A második világháborúban berepülő pilóta volt, majd csirke farmer, később autóversenyző, majd elkezdett versenyautókat építeni. Egyébként van egy titkos Caroll Shelby oltárom a lakásban, még a feleségem se tud róla. Nagyon érdekes figura, majd egyszer talán írok róla egy postot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A történet másik szereplője egy angol sportkocsi gyártó az AC Cars. A kocsiijaikba, mint az ötvenes-hatvanas években oly sokan Angliában, a Bristol soros hathengeresét rakták, de a Bristol 1961-ben beszüntette a gyártását. Ott maradt az AC Ace motor nélkül. Épp ekkor Shelby egy kis, könnyű karosszériát keresett, amibe belepakolhatott volna egy nagy motort, hogy ütőképes legyen a versenyeken.

Felvette az AC-val a kapcsolatot és megszületett az első Cobra, amibe egy 4.2 literes Ford V8-as került. Shelby elsősorban versenyautóban gondolkodott, de épített utcaiakat is, hogy valamiből fenntartsa a céget.

 

Itt megjegyezném, hogy az autót Shelby Cobra-nak hívják és nem AC Cobra, mint az sok helyen megjelenik. Egyébként Shelby bácsinak a mai napig eltorzul a feje, ha egy riporter AC Cobra-ként emlegeti a kocsiját.

Letisztáznék még egy félreértést Shelbyvel kapcsolatban. Ugye a Tolvajtempó (Gone in 60 seconds) című filmben feltűnik egy Ford Mustang Shelby GT500, amit Eleanor néven emlegetnek. Szóval ez az autó nem létezett a film előtt. Az eredeti Shelby GT500 nem úgy nézett ki, Chip Foose modernizálta a film kedvéért. A szürke, ami a filmben szerepelt, a piros az eredeti.

 

 

 

 

Akkor most kanyarodjunk történetünk főszereplője felé. 1965-ben kezdett a Cobra kezdett elmaradozni a versenytársaktól, ezért gondolt egyet és belepasszírozta a Ford 7 literes!!! versenymotorját.

A képen látható az eredmény.

 

Miért pont ez a kedvencem? Az első a formája, szerintem az egyik legszebb sportkocsi, amit valaha gyártottak, egyszerűen megáll bennem az ütő, mikor meglátom. A letisztult forma, a széles kerékjárati ívek, a hatalmas légbeömlő az orrán, ezen kívül pedig semmi csicsa. Nincs szárny, felesleges cicoma, mégis süt róla, hogy az első nagyobb gázadásra megpróbál megölni.

 

A második maga a technikai adatok. Az utcai változat 425 lóerő, a verseny 485. Ehhez párosul az 1068 Kg-os önsúly.

Kb. 4.5 másodperc alatt van százon, a versenyváltozat végsebessége nagyjából 290 km/h. Mindezt 1965-ben! Közben eltelt 45 év és a mai napig ezek elég ütős számok még a szupersportkocsik világában is. Összehasonlításképpen a nemrég kiadott Porsche GT3 RS, ami szintén ízig-vérig versenypályára való, 0-100 km/h-ra 4 másodperc alatt gyorsul, végsebessége 314 km/h.

 

A végére hagytam a csattanót, ami szerintem nagyjából megmutatja mennyire elvetemült egy ember Caroll Shelby.

1966-ban levette a gyártósorról a CSX3015 számú kocsit, a hétliteres motorra ráaggatott két darab Paxton kompresszort és megszületett a 800 lóerős Shelby Cobra 427 Super Snake. Azt mondta róla Shelby, hogy szerette volna megépíteni a leggyorsabb és legaljasabb kocsit, ami az utakon megtalálható.

Misem mutatja jobban, hogy sikerült neki, mint, hogy a barátjának Bill Cosbynak (humorista) épített egy másikat, kicsit gyengébbet, egy kompresszorral. Cosby miután egyszer vezette, vissza adta Shelbynek, hogy köszi, de nem kérem, ez a kocsi meg fog ölni.

Később egy Tony Maxey nevű emberhez került, akit tényleg megölt, sikerült vele lezuhanni a Csendes Óceánba egy szikláról.

Úgyhogy ma egyetlen Super Snake létezik, de a sima 427 se az a tipikus életbiztosítás, mint azt az alábbi videó is mutatatja.